Az első díjam ^^,

                                 

Először is nagyon szépen köszönöm Nicole-nak. <3

Szabályok:

• Írj magadról tíz dolgot.

• Válaszolj a jelölő tíz kérdésre.

• Tegyél fel tíz kérdést a jelölteknek.

• Küldd tovább tíz embernek.


1, Tíz dolog rólam:


1. Több mint egy éve vagyok Directioner.

2. Imádom az állatokat.

3. Van két kutyusom, egy cicám és két patkányom ^^

4. Szeretek rajzolni.

5. Ez az első önálló blogom.

6. Szeptemberben leszek 8.-os.

7. Nem tudok rágóból lufit fújni.

8. Van egy bátyám.

9. Nem tudok biciklizni.

10. Nagyon szeretem a gyümölcs fagyikat.



2, Válaszok a jelölő kérdéseire:


1. Mióta kezdtél el írni?
Kisebb koromban sokszor mondtam, hogy írok egy könyvet, és az első oldalig mindig el is jutottam, de tovább sosem. 10 évesen elkezdtem egy blogot amit édesanyám segítségével írtam. És tavaly elkezdtem egy fanfiction-t füzetbe írni, aminek a barátnőim körében nagy sikere lett.


2. Minek/Kinek a hatására?

Régen csak úgy magamtól, mert szerettem volna híres írónő lenni, utána pedig a barátnőim hatására.


3. Elégedett vagy magaddal?

Teljes mértékben.


4. Mi inspirál a céljaid elérésében?

Azt hiszem az álmok.


5. Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék írni egy nagyon jó felvételit. És sok nyelvet szeretnék megtanulni.


6. Szereted a One Direction-t? Ha igen, miért?

Igen. Nagyon szép hangjuk van és a legtöbb daluk szövege sokatmondó. Meg persze helyesek :PP


7. Ha tehetnél, akkor változtatnál a világon?

Igen. Szerintem azon kéne változtatni, hogy ne a külső alapján ítélkezzünk. először ismerjük meg és utána lehet mondani a véleményeket.


8. Szerinted milyen lesz a világ 50 év múlva?

Ezt előre nem igazán tudom elképzelni. Remélem jó, ugyanis akkor még élni fogok :D Viszont nem hiszem, hogy repülő autók lesznek. Viszont a számítástechnika szerintem már elképesztő lesz. Nagyszüleink például soha nem gondolták volna, hogy 3D-s televíziót fognak otthon, vagy akár a moziba nézni.


9. Van testvéred?
Igen, van egy bátyám. 21 éves.


10. Mit gondolsz? Mi leszel, ha nagy leszel?

Nem tudom. Elsősorban boldog szeretnék lenni. Amúgy tetszik az idegenvezetői hivatás, az újságírás, rádiózás és esetleg a riporter szakma.


3, Kérdéseim:

1. Van háziállatod?
2. Ha változtathatnál magadon, mit változtatnál?
3. Milyen céljaid vannak?
4. Mi a hobbid?
5. Van testvéred?
6. Mi a véleményed a mostani világról?
7. Mit választanál: siker, pénz, hírnév vagy család? Miért?
8. Mi a kedvenc könyved és filmed?
9. Miért kezdtél blogot írni?
10. Van kedvenc énekesed?


4, Akiknek tovább küldöm:
http://onedirectionfantasy2018.blogspot.hu/
http://the-mysterynecklace1d.blogspot.hu/
http://behind-the-fairytale.blogspot.hu/
http://dreamchangestotruthwith1d.blogspot.hu/

10.rész

Kedves Naplóm.

És igen. Egy nyugodt éjszaka rémálmok nélkül. Reggel kilenckor ébredtem, kipihenten ami nagy szó, mert másfél hónapja nem aludtam rendesen. Lassan kinyitottam a szemem. Kitty a mellkasomon feküdt és ott szunyókált.
-De édes vagy.-suttogtam, mire kinyitotta aprócska szemeit. Levettem magamról a cicust, felültem és ráraktam a párnámra, hogy had aludjon tovább. Szombat van. Kinyitottam az erkélyt és egy hatalmasat szippantottam a reggeli friss levegőbe. Egyszerűen leírhatatlan milyen jó illat a reggeli harmatos levegő. Imádom. Visszacsuktam az ajtót, majd következő utam a fürdőbe vezetett. Lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Miután ezekkel megvoltam ott álltam a fürdőbe és az üres falat bámultam. Sehol semmi. Ismét. Úgy döntöttem a mai napom tökéletes lesz ezért nem sokat agyaltam rajta. Ez a 'tökéletes napom lesz' gondolat hamar cáfolódott. Az előző napi ruháimat hajtogattam össze amikor valami kiesett a nadrágzsebemből. Tompa puffanással érte el a hajópadlót. Lassan felvettem, majd szemügyre vettem. A lánc amin a H betű díszelgett. Hirtelen kaptam a nyakamhoz. Ott pedig a J betűs lánc lógott.
-Most mit csináljak?-sóhajtottam, mire egy egész halk vékony nyávogást hallottam. Kitty.- Segítesz nekem?-mosolyogtam a cicámra, mire még egyet nyávogott.-Remek. Akkor figyelj cicus. Ki legyen? A jóképű sztár, akiért egész eddigi életemben vágytam, vagy az aranyos fiú, aki észre vett akkor, amikor más nem és amikor a legtöbb szükségem volt valakire?-néztem mélyen Kitty szemébe, remélve, hogy ő megmondja nekem a választ. Felvettem a cicát, hátha arra vár. Körmeit kiengedte és beleakasztotta őket a láncba. Egy erőteljes mozdulattal lekapta a nyakamból a nyakláncot amit Jake-től kaptam. - Értem.-néztem még mindig gyönyörű szemeit. - Tehát bocsássunk meg a szép szemű sztárnak.- mosolyogtam. Megfogtam a H medálos nyakláncot és óvatosan a nyakamba akasztottam, mire Kitty elégedetten nyávogott egyet és kiugrott a kezemből. - Jake pedig csak a legjobb barátom, semmi több. - emlékeztettem magam.
-Amy ébren vagy? - hallottam anya hangját a konyhából.
-Igen. - kiabáltam.
-Gyere reggelizni. - mondta. Kimentem a konyhába ahol anya és Katy ültek az asztalnál.
-Lányok, ma kaptam egy csomagot, illetve ti kaptatok. Zack bácsikátok küldi. - nyújtott felénk anya két dobozt. Kinyitottam. Egy mappa volt benne, alatta pedig még egy doboz. A második dobozt kinyitva egy laptopot láttam.
-De jó! - kiáltottam fel.- Anyu! Nézd kaptam egy új laptopot. - mutattam felé az új rózsaszín szerzeményem.
-Te mit kaptál? - néztem Katy felé.
-Egy telefont. - mutatta fel a türkizkék szerkezetet. Ebben a pillanatban megszólalt a szobámban az én telefonom. Felálltam a székről és a szobába siettem.
                                                     
                                                              > rejtett szám hív <
-Halo? - szóltam bele.
-Szia Amy, Liam vagyok. Harry elhagyta a telefonját. Azt üzeni, hogy nálunk találkozzatok. Mondhatom a címet? - már ott lefagytam, hogy Liam.
-Liam? Liam Payne? - kérdeztem hebegve.
-Igen, igen tudom. Úúúúú!. - mondta lányos, vinnyogós hangon.
-Mondhatod. - zökkentett ki ezzel a 'színjátékkal'. Lediktálta a címet, elköszönt és letette. Vigyorogva dugtam zsebre a cetlit amire az imént írtam. Visszamentem a konyhába.
-Ki hívott? - kérdezte anya.
-Egy barát. - mosolyogtam
-Na de vissza a tárgyra. Ezt kaptátok Zack bácsikátoktól, de tőlem ezt kapjátok. - emelt ki a hűtőből egy hatalmas tortát. - Boldog szülinapot lányok.
-Köszönjük. - ámultunk Katy-vel. A torta valami isteni volt. Miután befejeztük az igen tápláló és egészséges reggelit, felhúztam a cipőmet és már indultam is.
-Elmentem dolgozni. Sziasztok. - léptem ki az ajtón. Az időjárás ezen a napon sem hazudtolta meg magát. Az eső szakadt és a fák csak úgy dülöngéltek a szél borzasztó ereje alatt. A King of Caffé előtt megálltam. Mielőtt még beléptem volna, a láncot betűrtem a pólóm alá, hogy a medál ne látszódjon.
-Sziasztok. - léptem be az ajtón. Odabent nem hittem a szememnek. Egyetlen egy szabad ülőhely sem volt. Annyian voltak a kávézóba mint még soha.
-Itt meg mi történt? - léptem Adam mellé.
-Jake kitalált egy új kávét. Csak úgy özönlenek érte az emberek. - mosolygott elégedetten Adam. Felkaptam a fejemre a saját tervezésű sapkát és már is beálltam pincérnek, pultosnak és mosogatónak egyaránt. A rossz idő ellenére egész nap nyüzsögtek az emberek. Mindenki vagy Jake új kávéját kérte, vagy az én kedvencemet, vagy a híres neves Adam nutellás fánkját. Amire egy szó van. Mennyei. Műszak vége felé, már kezdtek elmenni a vendégek, három órára pedig teljesen kiürült a kávézó.
-Fárasztó nap volt. - ültem le az egyik székre, miután a takarítást is befejeztük.
-De forgalmas. - mosolygott Jake.
-Az biztos. - helyeselt Adam.
-Ha nem bánjátok én most elmegyek. A délutáni frontot már ketten is bírni fogjátok és dolgom van. Holnap vállalom helyetted a délutánit. - néztem Jake-re miközben levettem a citromsárga baseballsapkát.
-.Menj csak. De majd hívlak. - mondta.
-Rendben. Sziasztok. - köszöntem és kiléptem a hideg, esős, szeles időbe.Elindultam a Liam által megadott címre. Az utcát hamar megtaláltam és a házszámot is aránylag, így amikor odaértem lenyomtam a kerítésen lévő kaputelefont.
-Gyere csak be Amy, Harry már vár. - hallottam meg Zayn hangját a kis dobozban. A kapu kitárult előttem én meg végigsétáltam a hatalmas udvaron egészen a bejáratig. Ott még csak kopognom sem kellett, kinyílt az ajtó és Niall állt a túloldalán.
-Szia Amy. - mosolygott kedvesen. - Gyere beljebb. Szárítkozz meg.
-Szia, köszi. - mondtam és lassan beléptem a hatalmas házba.
-Harry a nappaliban és mi pedig fent leszünk az emeleten ha nem bírnál vele. - mutatott az óriási csigalépcső felé, ahol pár percen belül el is tűnt. Beléptem egy szobába ahol Harry a kanapén ült és látszólag nagyon ideges volt.
-Szia. - pattant fel hirtelen amikor meglátott.
-Szia. - mosolyogtam. Beljebb léptem a szobába ahol minden nagyon tiszta és szép volt. Ahhoz képest, hogy öt kamasz fiú lakik benne, nagyon rendezett kis......kastély?!
-Gyere, ülj le.- mutatott a kanapéra amin az előbb ő is ült. Lehuppantam a kényelmes bútorra és ránéztem Harry-re, hogy most éppen mit is akar csinálni?! Mert nekem fogalmam sem volt.
-Figyelj. - kezdte - Én nagyon sajnálok mindent amit tettem, szeretném ha újrakezdenénk az egészet. Szeretném ha újra olyan mosolygósnak látnálak, ahogy megismertelek.
-Öhm...amikor megismertél épp elájultam és vérzett a fejem. - mondtam.
-Igaz. - gondolkozott el, mire mindketten felnevettünk.- Tehát nagyon szeretném, ha ugyanilyen vidám csaj lennél, akit nagyon nehéz, megszerezni. Mert ezt szeretem benned.
-Te szeretsz? - kérdeztem halkan.
-Igen. Igen Amy szeretlek és nagyon nehéz volt nélküled. A fiúk bizonyíthatják. Egész idő alatt a szobámban ültem és mást sem csináltam, csak a plafont bámultam. Nagyon hiányzol és szeretném ha visszakaphatnálak. Ez a másfél hónap túl sok volt nélküled. - fejezte be. Nem tudtam, és nem is akartam semmit mondani. Nem tettem mást, csak kivettem a pólóm alól a medált, hogy látható legyen. Amikor meglátta, hogy az ő H betűje lóg a nyakamban, nem tett mást csak elmosolyodott. Pár pillanat múlva két hatalmas tenyerét az arcomra tette, tekintete először bizonytalanul elidőzött az ajkaimon, majd forró száját az enyémnek nyomta. Minden érzés ami eddig elzárva élt bennem és még csak a létezésükről sem tudtam, hihetetlen erővel törtek elő belőlem. A hatalmas lyuk a szívemnél egy pillanat alatt olyan lett, mintha soha nem is lett volna. Azt kívántam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Nem akartam mást, csak őt. Harry-t. Semmi kétség nem volt bennem, hogy rosszul döntöttem amikor idejöttem. És most, most pedig olyan szenvedélyesen csókol, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Éreztem, hogy a benne lévő érzések is előtörnek és ez tetszett, mindkettőnknek. sajnos ez a mesebeli pillanat sem tarthatott örökké. Lassan távolodottak az ajkai az enyéimtől. Amikor pár centi volt köztünk mindketten kinyitottuk a szemünket és egymásra mosolyogtunk.
-Szeretlek. - suttogtam. Ez nem olyan szeretet amit akkor éreztem amikor még New Yorkban a posztereimet nézegettem. ez teljesen más volt. Válaszképp csak egy apró puszit nyomott a homlokomra.
-Amy. Szeretném ha itt maradnál. - mondta a szemeimet nézve.
-Holnapig.- mondtam, majd újra megcsókolt. Ujjait az enyéimre fonta és felsétáltunk a csigalépcsőn. Fent a többiek egy nagy közös nappaliban tévéztek amikor mi kéz a kézben megjelentünk.
-Hát emberek ez gyorsan ment.- mondta Zayn, mire a többiek elröhögték magukat. Harry közben egy szoba felé húzott. Amikor kinyitotta az ajtó, Louis szólalt meg:
-Csak okosan. - kacsintott rám, majd a többiek elismerésképp, hogy milyen jó poén volt, pacsiztak vele egyet. Beléptünk a szobába. Harry becsukta magunk mögött az ajtót, én pedig szemügyre vettem az óriási franciaágyat. Közben Harry hátulról átölelt és apró csókokkal halmozta el a nyakamat. Ledöntött az ágyra és az este úgy alakult ahogy annak kellett.

9.rész

Kedves Naplóm.

A rémálmok még mindig kísértenek, de már nem ugyanaz az álom. A földön kuporgok és sírok, hogy elment, de egy kéz megfogja a vállam. Leül mellém és gyengéden így szól:
-Ne sírj fura lány. Nála jobbat érdemelsz.
Kivételesen nem a sikoltozásomra ébredtem. A telefonom mérhetetlen hangerővel kezdte játszani MKTO-tól a Thank you-t.
-Ki az ilyenkor?-gondoltam.-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Jó reggelt fura lány. Jobb lesz a sietsz, mert elfogunk késni.-hallottam meg Jake hangját.
-Szia, miért mennyi az idő?-kérdeztem két ásítás között.
-Hét óra. Úgy, hogy ma reggel már nincs idő benézni Adam-hez, de siess, lent várlak.- mondta, majd a telefonom pittyegő hangot adott ki ami azt jelezte, hogy Jake kinyomott.
-Hét....hét óra....HÉT ÓRA??-fogtam fel. Magamra rángattam egy szűk farmert egy fehér pólót meg egy kék blézert és a fürdő felé vettem az irányt. A hajamat már nem volt idő megmosni így lófarokba kötöttem. A tükörben hátra pillantottam. Ajtó sehol.
-Rá kéne jönnöm, hogy milyen időközönként látszik.-gondoltam, de a további eszmefuttatásaimra nem volt idő, így felkaptam a táskámat, felhúztam a szürke conversemet és már rohantam is. Még jó, hogy ilyen ügyetlen vagyok, a lépcsőn egyszer majdnem sikerült hasra estem, de isten áldja azt az embert aki kitalálta a korlátot. A lépcsőház ajtaját csak úgy kivágtam, én meg a szó szoros értelmében kiestem az utcára.
-Azért ennyire nem kellett volna sietned.- mondta Jake, miközben jóízűen nevetett. Odalépett mellém, majd felsegített.
-Hú, kössz.. Szia.-lihegtem.
-Szia...te egyre furább vagy.-nevetett tovább.
-Hé! Egyáltalán nem vicces. És jobb lesz ha most elindulunk. - "durciztam" és beültem az anyósülésre.
-Csinos vagy.-nézett a szemembe amikor ő is beült.
-Köszönöm.-néztem végig magamon, miközben egy hajtincsemet csavargattam. Közben a motor felbőgött és szép lassan gurulni kezdtünk. A "King of Caffé" előtt viszont megálltunk.
-Nem úgy volt, hogy már nincs idő kávézni?-kérdeztem.
-Ha elvitelre kérjük akkor van idő.-mosolygott rám majd kiszállt az autóból, átsétált az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.
-Öhm..köszi.- mondtam zavaromban.
-Szia Adam.-kiáltotta el magát Jake amikor beléptünk.
-Sziasztok gyerekek.-köszönt idős barátunk, miközben épp mosogatott.-Mit adhatok?
-Elvitelre egy duplacsokis, mályvacukros capuccinót, mellé egy fehércsokis fánkot és egy fekete kávét.- adta le a rendelést Jake.
-Tej esetleg cukor bele?
-Nem kérek semmit, köszi. - mondta és borravalóval együtt a pultra rakta a pénzt. Adam máris eltűnt hátul a konyhában.
-Miért fizeted ki nekem?-kérdeztem.
-Mert ma különleges nap van..-mondta én meg agyalni kezdtem, hogy mi lehet az. Egyszerűen semmi sem jutott eszembe.
-Köszönjük, szia Adam.-vette el a reggelinket Jake.
-Én köszönöm gyerekek,sziasztok.-köszönt el Adam, majd visszaültünk a kocsiba. Jake a kabátzsebéből előhúzott egy apró, rózsaszínű dobozt és felém nyújtotta a fánkkal és a kedvenc kávémmal együtt.
-Boldog szülinapot.-mosolygott rám. Jaj...tényleg. Átvettem a dobozkát és lassan kinyitottam. Egy lánc volt benne amin egy J betű díszelgett medálként.
-J mint Jake?-kérdeztem.
-Azt hiszem.
-Jake ez csodaszép!! Köszönöm.-mondtam elérzékenyülve majd szorosan átöleltem és nyomtam az arcára egy puszit.
-Nagyon szívesen.-mondta és meleg ajkait én is az arcomon éreztem, mire muszáj volt elmosolyodnom. Jake felrakta a nyakamba a láncot, beindította a motort és már közeledtünk is a London Eye Középiskola felé.
-Van még egy meglepetésem, de azt csak suli után tudom odaadni.-mondta útközben miközben én nagyban a fánkomat majszoltam.
-Délután hol?-kérdeztem, miután lenyeltem egy méretes falatot.
-Adam-nél.-mondta sejtelmesen.
-Nem kérek még egy kávét. Csak reggel szoktam inni.-mondtam és még egy jókora darabot tömtem a számba.
-Nem is kávét kapsz.-nevette el magát. Leparkolta a kocsit a suli előtt. Kiszálltunk és besétáltunk az ajtón, miközben felmutattuk a suliszalagunkat. A teremben a szokásos felfordulás fogadott, de amint beléptünk, hirtelen mindenki elhallgatott és néma csend telepedett az osztályra. Mindenki minket nézett, a nyakláncomat és a kezünket. Csak akkor vettem észre, hogy Jake kezére szorosan ráfonódik az enyém.
-Oh....bocsi.-mondtam és elkaptam a kezem az övétől. Nem szólt semmit, csak mosolyra húzta a száját. Leültünk a helyünkre. Újra visszahangosodott az osztály, amitől megkönnyebbültem. Pár perc múlva Katy állt az asztalunk előtt.
-Szia Amy. Reggel nem találkoztunk. De nem felejtettem el.-mosolygott és átadott egy lapot. De jó neki. Én elfelejtettem.
-Köszönöm. Nagyon tetszik.-mondtam és átöleltem. Valamit elfelejtettem. De mi az?! Ez nem igaz! De béna vagyok. Ikrek vagyunk. Pár órás eltéréssel. De Katy-nek is ma van a szülinapja. A francba.
-Neked is boldog szülinapot Katy. De én az ajándékodat otthon hagytam.-füllentettem.
-Nem baj. Akkor majd suli után.-mondta kicsit csalódottan.
-Nem lehet. Suli után Jake-kel leszek. De ígérem Mire megszületsz. Vagyis délután ötre megkapod az ajándékod.-mondtam.
-Amy, hagyd csak. Suli után menj haza és utána találkozunk Adam-nél. - szólt közbe Jake.
-Igazán?-kérdeztem, mire bólintott.- Akkor suli után.- néztem Katy-re.
-Oké.-mosolygott, majd odébbállt.
-Nem vettél még semmit ugye?-suttogta Jake.
-Nem hát. Teljesen kiment a fejemből. De van egy ötletem.-mondtam. A matektanár belépett a terembe és elkezdődhetett egy igazán "izgalmas" óra. A negyvenöt perc alatt Jake-kel végig azon ügyködtünk, hogy úgy igyuk meg a kávénkat, hogy Mrs. Thompson ne vegye észre. A nap gyorsan eltelt. Délután épp a suli előtt álltam és vártam Jake-t, hogy megbeszéljünk ezt azt amikor Harry hirtelen előttem termett.
-Szia Amy.-köszönt, majd alaposan szemügyre vette a nyakláncomat.
-Szia Harold.
-Oh...na mindegy csak azt akartam megkérdezni, hogy esetleg holnap találkozhatnánk e?-kérdezte.
-Hát, szerintem ráérek.-mondtam
-Oké, akkor majd hívlak. Mellesleg. Boldog szülinapot.-nyomott a kezembe valamit, majd elsétált. Az ajándék szó szerint sokkolt. Egy nyakláncot kaptam amin egy H betűs medál díszelgett.
-Hát ez csodás.-gondoltam magamban fintorogva. Hirtelen összeborzongtam amikor valaki a hátam mögött szólított.
-Jake!.-kiáltottam fel, és gyorsan zsebre vágtam a láncot.
-Akkor amint végeztél otthon, gyere Adam-hez. - mondta Jake. Megölelt és már el is indult a kocsija felé.
-Jake!.-kiabáltam a nevét ismét.-Nem felejtettél el valamit?-kérdeztem miközben magamra mutattam.
-Ja tényleg, én hoztalak. Akkor menjünk-mondta, majd hazafuvarozott. Otthon, gyors összedobtam egy képeslapot.
-Katy, itt vagy?-léptem be a nappaliba.-Boldog szülinapot.-adtam át  lapot.
-Köszön, nagyon szép.-mosolygott.
-Most viszont mennem kell. Szia Katy. Szia Anyaaa!.-kiabáltam majd kimentem az utcára. Másfél hónapja nem hívtam anyának. Fura, de kezd minden a helyére állni. Adam kávézója előtt megálltam.
-Sziasztok.-léptem be.
-Szia Amy.-hallottam egyszerre a konyhából és a pulttól.
-Mégegyszer boldog szülinapot. Aztán gondját viselni.-kacsintott rám Jake, majd egy dobozt nyújtott felém. A kíváncsiság majd megőrjített ezért hamar leszedtem a doboz tetejét. A látvány elkápráztatott. Egy nagyon aranyos kiscica nézett a szemembe.

-Jake!! Komolyan?-néztem legjobb barátom szemébe

-Igen. Gondoltam örülnél valakinek, aki meghallgat, ha én nem vagyok a közelbe.-mosolygott.

-Nagyon édes. Köszönöm!-ugrottam a nyakába.

-Szívesen. Mi lesz az apróság neve.-kérdezte.

-Nem tudom. Talán. Kitty.-mondtam.

-Szép név.

-Figyelj Jake, nem bánod ha én most...

-Menj csak. Majd Adam-mel befejezzük a takarítást. 

-Köszönöm, szuper vagy. Sziasztok!.-kiabáltam és már kint is álltam az esőben. Mostanában egyre többet esik Londonban.

-Ne aggódj Kitty, nem fogsz elázni.-suttogtam és egészen hazáig meg sem álltam a bicajommal. A lépcsőházban leraktam a járgányomat és futólépésben mentem a hatodikra, miközben szorosan fogtam a dobozt.

-Anya, Katy gyertek ide!-kiabáltam amikor beléptem.

-Igen?-lépett elém anyu.

-Nézd mit kaptam az egyik barátomtól.-nyitottam ki a dobozt.

-De aranyos.-mondta egyszerre anya és Katy aki időközben jött. Megsimogatták, de csak óvatosan mert nagyon kis félős volt. Amikor kiélték magukat rajta, bementünk Kitty-vel a szobámba. Csináltam neki egy kis alvóhelyet ami pár pokrócból, meg egy régi plüssmaciból állt. Kivettem a cicát a dobozból és leraktam a helyére. Addig simogattam, míg végül elaludt. Közben Katy bejött és leült az ágyára.

-Már jobban vagy?-kérdezte arra célozva, hogy egy hónapig zombi voltam.

-Azt hiszem.-mondtam.-De még elég ingatag vagyok. Szerencsére Jake segít.

-A cicát is tőle kaptad ugye?-kérdezte, talán csalódottan. Nem ismertem fel az arcán az érzést.

-Igen.-mosolyodtam el.

-Amy?-kérdezte.-Ti most együtt vagytok? Csak mert a nyaklánc, a cica, meg ahogy reggel bejöttetek a terembe.

-Nem, nem vagyunk együtt...azt hiszem.

-Értem.

-Tetszik neked igaz?-kérdeztem, mire teljesen elpirult.

-Talán egy egész kicsit.

-Figyelj Katy. A nyáron nagyon sokat változtál. Hidd el, ha olyan lennél, mint tavaly, több esélyed lenne. De így...És mi van a barátoddal?-kérdeztem.

-Még együtt vagyunk. De nem igazán szeretem. De Amy! Én szeretem azt aki lettem, az új külsőmet a barátaimat és talán még a viselkedésemet is.

-Akkor viszont mondj le Jake-ről. - mondtam, mire lefeküdt, betakarózott és azt hiszem álomba sírta magát. Én is ledőltem, de előtte óvatosan, hogy ne ébresszem fel, az ágyam szélére raktam Kitty-t. A dorombolására én is hamar elaludtam.

8.rész

Először is nagyon boldog születésnapot kívánok egy kedves barátnőmnek, Vivinek. Isten éltessen!
És persze meghoztam az új részt.

Kedves naplóm.

A rémálmok nem hagytak alább, így ismét a párnába fojtott sikolyomra ébredtem. Első utam a fürdőbe vezetett. Ajtó sehol. Ismét eltűnt. Nem foglalkoztam vele sokat. Felöltöztem, bedobáltam az aznapi cuccomat a sulitáskámba és elindultam. A lépcsőházban megragadtam a jó öreg bringám és egyenesen Adam kávézójához tekertem. A tegnapi borús idő meghozta eredményét. Az eső szakadt, de úgy ahogy Londonban még soha nem láttam. Amikor odaértem a "King of Caffé"-hoz, már csurom vizes voltam. A járgányomat leparkoltam a bejárat előtt én pedig beléptem a teljesen üres kávézóba. Adam a pultnál ült, magába roskadva miközben egy bögre kávét hörpintett fel.
-Szia Adam.-léptem mellé.
-Hello Amy.- mondta két hatalmas sóhajtás között.
-Valami baj van?-kérdeztem.
-Ha csak baj lenne! De ez katasztrófa! Ma reggel megjelent két fickó a kávézóba. Valami frappáns nevű cégtől jöttek. Azt mondták, ha nem lesz forgalom, és persze bevétel. Akkor bezáratják, és a "kávézók királya"  nem lesz többé.-mondta.
-Oh...és hogyan lehetne elérni, hogy több ember járjon ide.-kérdeztem.
-Reklámok. Alkalmazottak. Új italok és sütemények. De én sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy még a reklámokat és az alkalmazottakat is fizessem. Amy azt hiszem a kávézónak vége. Sajnálom, de arra kell kérjelek, menj el. Még össze kell pakolnom.-mondta, majd felállt elrakta a bögréjét, odasétált az ajtóhoz és feltette a ZÁRVA táblát. Kinyitotta az ajtót és a kezével azt mutatta, hogy jobb lesz ha most megyek. Komótosan kilépkedtem a szakadó esőbe. Felültem a bicajomra és lassan elkezdtem tekerni a suli felé. A suli előtt megláttam Jake-t.
-Szia.-lépdeltem mellé.
-Szia fura lány.-mosolygott rám kedvesen.
-Fura? Tehát ezt a becenevet érdemeltem?-nevettem fel. Régóta nem nevettem, el is felejtettem, milyen jó érzés.
-Igen, miért, zavar?
-Nem. Tetszik.-mondtam őszintén. azt hiszem elmondhatom, hogy van egy barátom, és ennek nagyon örülök.
-Letörtnek látszol. Van valami baj?-kérdezte, miközben felmutattuk a kütyünket a portásnak.
-Egy nagyon jó barátom kávézóját befogják zárni, ha nem lesz forgalma.-nyögtem ki egy szuszra, és azonnal elfogott az az érzés, hogy nekem valahogyan segítenem kell.
-Hát nekem kéne egy munka. Esetleg dolgozhatnék ott. Nem kérkedésből, de ha  Jake Turner ott dolgozik, a lányok megrohamozzák azt a kávézót.-mondta mire muszáj volt nevetnem.
-Nem rossz ötlet. Talán....dolgozhatnánk ott együtt.-mondtam.
-Jó ötlet.-mosolyodott el.
-Nem tudsz véletlenül valakit aki reklámozhatná a kávézót?-kérdeztem, miközben leültünk a helyünkre és előpakoltuk a tankönyveket.
-Apámnak reklám cégje van. Megkérhetem, hogy segítsen.
-Hát ez szuper!-kiáltottam fel, mire az osztály nagy rész ránk szegezte tekintetét. Köztük a húgom féltékeny szempárját is láttam. Én csak egy önelégült mosolyt küldtem felé és már el is fordult.
Az órán megbeszéltem Jake-kel, hogy kéne egy logó és pár "egyenruha".
-Rajzolni nem tudok és nem fogok nevetséges kötényt viselni.-nevette el magát Jake.
-Akkor.....egy sapit felhúznál?-kérdeztem.
-Talán. Ha nem rózsaszín vagy lila.
-Pedig jól állna.-mosolyodtam el.
-Jake, Amy? Megtudhatnánk, mi ilyen vicces?-nézett ránk szúrós tekintettel a tanár úr.
-Természetesen.-állt fel Jake, amivel meglepett.-Éppen arról beszélgettünk, hogy milyen jól állna nekem a rózsaszín.-magyarázta komoly arccal. Alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
-Értem, köszönjük Jake Turner. Ülj le kérlek.-mondta a tanár.
-Te teljesen bolond vagy.-súgtam oda neki, amikor újra mellettem ült.
-Jobb lesz ha megszokod.-mondta egy féloldalas mosolyt villantva. A nap további részén megterveztem a kávézó logóját és közösen arra jutottunk, hogy citromsárga sapkánk lesz. Jake azt mondta, hogy suli után menjünk el a kávézóba és mondjuk el az ötletünket.
-Szakad az eső.-húztam el a számat amikor, kiléptünk az ajtón.
-És? A kocsi nem ázik be.-mosolygott. Oh, Tehát kocsija is van. Jake a biciklimet cipelte a kocsiba amikor Harry...igen kimondtam a nevét...lépett elém.
-Szia Amy.-köszönt.
-Szia.
-Figyelj. Szeretném ha ezt a balhét köztünk semmisnek tekintenénk. Nagyon sajnálom ahogy viselkedtem.-mondta. Átok azokra a gyönyörű szemekre. Nem lehet nekik nemet mondani.
-Rendben, és én is sajnálom. De szeretném, hogyha megint barátok leszünk nem csak AZ miatt maradnál mellettem.-mondtam miközben ajtó formát mutattam a kezemmel.
-Persze. Az igazság az, hogy hiányzol. És én csak is Miattad jöttem ide.-mondta és közben a kedvenc mosolyomra húzta száját.
-Találkozhatnánk valamikor, hogy többet tudjunk beszélni, de most mennem kell. Szia.-mondtam, és Jake kocsija felé vettem az irányt.
-Szia, örülök, hogy beszélhettünk.-mondta, majd csalódottan nézte végig, ahogy egy másik srác kocsijában ülve hagyom el a suli épületét.
-Ő ki volt?-kérdezte Jake útközben.
-Egy régi barát, egy hónapja összevesztünk, de most valami folytán a megbocsájtásomat szeretné.
-Miatta nem jöttél a táborba sem, ugye?-nézett rám.
-Igen. Nagyon megviselt. Sokat sírtam miatta és máig rémálmaim vannak vele kapcsolatban.-mondtam.
-Hát, ha engem kérdezel, én nem bocsájtanék meg neki ilyen könnyen. Nagyon megbántott téged, és csak egy bocsánattal és mosollyal nehogy már el legyen rendezve az egész.-mondta Jake.
-Igazad van.Teljes mértékben.
-Itt balra ugye azt mondtad?-kérdezte, miközben az útra mutatott.
-Igen.-mondtam. Pár perc múlva már bent álltunk a kávézóban. Elmeséltük Adamnak az ötleteinket.
-Gyerekek, ez remek, de sajnos én nem tudlak rendesen megfizetni titeket.-mondta Adam, amikor ahhoz a részhez értünk, hogy nála dolgoznánk.
-Adam, engem nem kell fizetni. Én örülök ha itt lehetek.-mondtam teljesen őszintén.
-Én pedig megelégszem azzal ha kaphatok egy kis kedvezményt ha itt szeretnék étkezni.-ajánlotta fel Jake.
-Remek! Akkor segítsetek kicsit felpofozni ezt a helyet, ugyanis ha így néz ki, akkor nem sok vendégünk lesz.-mondta és a kezünkbe nyomott két seprűt. Egészen estig ott voltunk. Kisebb szüneteket tartva de folyamatosan takarítottunk. Úgy döntöttünk, hogy a festést és a konyha kitakarítását másnapra hagyjuk, így este nyolckor Jake hazafuvarozott. A ház előtt kivette a bicajomat a csomagtartóból és segített berakni a lépcsőházba.
-Köszi.-mondtam.
-Mégis mit?-kérdezte.
-Mindent amit ma tettél. Segítettél egy nagyon kedves barátomnak. Tudod, Adamnak csak ez a kávézója van, semmi más. A felesége már öt éve meghalt. A fia tavaly kiköltözött Canadába. Senkije nincsen. Csak a kávézó.
-Egy nagyon fontosat kihagytál. Van egy nagyon jó barátja. Te, Amy.-mondta majd szorosan megölelt.- Holnap korán reggel a ház előtt foglak várni.-mondta még mindig átölelve.- Szia Amy.
-Szia.-mondtam , majd elengedtük egymást. Jake beszállt a kocsiba és elhajtott én pedig lassan felmásztam a hatodikra. Otthon már mindenki aludt. Én egyenesen a nappaliba mentem. Ledőltem a kanapéra és elgondolkoztam azon, hogy úgy érzem a hatalmas lyuk a szívemnél, egyre kisebb lesz és ezt csak egy embernek köszönhetem.

'Nyaralás'

Sziasztok, köszönöm, hogy ennyien megnéztétek az új részt. Legközelebb 20-21én tudok csak részt hozni, mert nyaralni megyek.

Puszi.

7.rész

Kedves Naplóm!

A sikításomra hajnali négykor keltem. Lassan lenyugodtam és feleszméltem, hogy a nappaliban vagyok. Meglepődtem, pedig nem kellett volna. Már két hete itt alszom, hogy Katy-t ne ébresszem fel a hiszti rohamaimmal. Csupa verejték voltam és ahhoz képest, hogy aludtam, igen kimerült. Bementem fürdőbe és alaposan megmostam hideg vízzel az arcomat. Nem akartam, de belepillantottam a tükörbe. Ott volt. A régi, kopott, titokzatos ajtó ott állt ahol egy hónapja láttam. Csak álltam és mereven szegeztem tekintetemet az említett ajtó felé. Féltem. Csak nem tudom mitől. Tettem egy lassú és óvatos lépést az ajtó felé, majd még egyet. Ott álltam. Közvetlen az ajtó előtt. Megérintettem. Régi fa lécei durva szálkás tapintatúak voltak. Eddig észre se vettem, kék festékdarabok voltak rajta. Tovább simítottam durva felületén, mire pár mélyedést éreztem. Számoltam...egy...kettő...három...négy...öt. Pontosan öt mélyedés, párhuzamosan egymás mellett. Picit balra húztam a kezemet. Ott is. Ugyanolyan öt mélyedés. Karmolások! Valaki végighúzta rajta mind a tíz körmét...mintha kínoznák, vagy...nem akart volna bemenni. Ashley! Ashley sem önszántából ment oda! Suzanne lökte át az ajtón. Ez nem lehet! Valóban? Valóban igaz? Borzasztóan megrémültem. Nem tudtam mást tenni, megfogtam a sulitáskám és hajnali fél ötkor kimentem az utcára. Sötét volt, és hidegebb mint amilyen időjárást megszoktam a nyár folyamán. A napnak már haloványan világítani kellett volna, de nem volt sehol. Sötét, borús, szeles idő volt. Nagyon fáztam, ráadásul ilyen időben hülyének néztek volna, ha kint ülök a parkban ezért beültem kedvenc kávézómba.
-Szia Amy! Ilyen korán?-lépett mellém imádott pincérem, aki legalább 60 éves volt és akit nagyon megkedveltem mióta itt lakom.
-Szia Adam. Igen. Nem bírtam aludni.A szokásosat kérem szépen.-mondtam majd egy olyan őszinte mosolyt próbáltam előcsalni magamból amilyet csak tudtam. Fura érzés volt. Már egy hónapja nem mosolyogtam. Sőt már egy hónapja nem beszélgettem úgy igazán senkivel. Pár perc múlva megkaptam a dupla csokis, mályvacukros, tejeskávémat.
-Na mesélj, mi van veled. Régen láttalak erre felé.- ült le mellém Adam.
-Nem sok kedvem van mesélni.
-Értem....Ma kezdődik a suli igaz?-bökött a táskámra.-Várod már?
-Nem. Egyetlen egy ismerősöm se lesz. Utálom a Londoni életem. Visszaakarok menni New York-ba.-panaszkodtam.
-És? Mi akadályoz meg?-nézett rám őszinte mosollyal.
-Minden..és mindenki. Rajtad kívül. Adam?! Benézhetek hozzád naponta akár többször is? Nem szeretek, otthon lenni. A parkba meg nem mehetek ilyen időben.
-Szívesen fogadlak. Ha te nem jönnél az egész napom kínkeserves lenne. Nem szeretem ezt a "nyüzsgést".-nevetett fel. Hát igen. Adam kávézója nem éppen a legnépszerűbb hely Londonban. Rajtam kívül eddig még csak pár idősebb nénikét láttam itt.
-Akkor majd délután jövök. Mennem kell, mert elkések. Szia Adam.
-Szia!-integetett, majd elvitte az üres bögrémet az asztalról én pedig kiléptem a kávézó ajtaján. A hideg szél azonnal megcsapta az arcomat. A suli nincs éppenséggel közel hozzánk, konkrétan majdnem a város másik végén. Jó azért túlzok, de messze van. Emily még nem vett nekem bérletet, a bringámat a lépcsőházban hagytam így csak a jó öreg szürke conversemre számíthattam. Amikor csekély másfél óra alatt odaértem a sulihoz, megálltam és alaposan szemügyre vettem. Komor, nagy és szürke. Ezekkel a szavakkal tudnám leírni a London Eye Középiskolát. Igen, ez a neve ugyanis a látványosság csak két saroknyira van a sulitól. Amint beléptem megéreztem a jól ismert krétapor és szigorúság szagát. Majdnem minden suliban ilyen szag van. Utálom.
-Hova hova? - állított meg egy mogorva fickó aki minden bizonnyal a portás lehetett.
-Órára?! - vontam fel a szemöldököm.
-Suliszalag? - kérdezte. Hogy mi? Itt még olyan is van? Mi ez börtön? - gondoltam.
-Még nincs. Új vagyok.-feleltem furán, mert nem nagyon értettem  helyzetet.
-Értem. Nevet és osztályt kérek.-fogott meg egy állítható kütyüt, ami leginkább egy karórához hasonlított, de az óra rész helyett egy kis érintőképernyős ketyere volt.
-Őő...Amy Smith....10.B.
-Rendben tessék.-mondta és rárakta a kezemre. Beléptem az aulába ahol még csak pár gyerek tobzódott kisebb nagyobb csapatokban. Leültem egy padra és tanulmányozni kezdtem a 'suliszalagom'. Ott volt a nevem, az osztályom, az osztályfőnököm neve, és ha megnyomtam egy gombot az egész órarendemet kiírta.
-Ez meg mi? Hol vagyok az űrben, vagy esetleg 2050-ben?-gondoltam. Az órám pittyegni kezdett és kiírta, hogy melyik terembe menjek. Nagy nehezen megtaláltam. Kopogtam majd benyitottam. A látvány ami fogadott, nem tetszett. Nem volt bent tanár, elszabadult a pokol. Egy csapat fiú valami számítógépes játékról zagyvált, egy kisebb csapat keresztrejtvényt fejtett és könyveket mutogattak egymásnak. Aztán nem volt nehéz megtalálni a húgomat. Az osztály közepén ült egy pad tetején és a barátnőinek fecsegett akik körbeállták az asztalt miközben egy rózsaszín hajtincsét csavargatta és kurta pillantásokat vetett egy fiú felé, aki egyedül ült. Megismertem a képekről. Jake. Máshol nem volt hely és rajta kívül még csak látásból sem ismertem senkit.
-Szia, szabad?-kérdeztem amikor odaléptem mellé. Most először sikerült igazán őszinte mosolyt villantanom.
-Szia, persze, ülj csak le. Jake vagyok.-mondta és csak akkor tűnt fel, hogy miért pletykálhat róla a húgom. Igazán helyes fiú. Kusza barna tincsei belelógtak, tengerkék szemébe. Ha helyes lenne nem lenne elég, de mit ne modjak nagyon barátságosnak tűnt.
-Amy.-mondtam egyszerűen és lehuppantam a mellette lévő székre.
-Amy Smith? Az egyetlen aki nem jött táborba ugye?-mosolygott huncutan.
-Igen, akkor felismertél.
-Miért nem jöttél?-kérdezte.
-Hoszzú.-mondtam és ennél többet nem is beszélgettünk aznap. Ha akart volna se tudtunk volna ugyanis ezzel a rövid beszélgetéssel felbolygatta az emlékeimet és egész álló nap gondolkodtam, és próbáltam nem sírni. Ezen kívül ami még érdekes lehetett aznap az az egyik szünet volt, amikor megláttam Őt az egyik szünetben. Nem tudtam, hogy ide jár. Amikor megpillantottam beszaladtam az öltözőbe és ott tört rám a hiszti roham. Miután vége lett a napnak, lassan elsétáltam Adam kávézójához. Beültem, elmeséltem a napomat, kérdezgettem a forgalmáról, megírtam a házim és hazasétáltam. Otthon nem volt kedvem semmit csinálni, így ledőltem a kanapéra és álomba sírtam magam.

'Blogmegjelenítések'

Sziasztok, régóta nem jelentkeztem. Először is jó hír, ma nagy valószínűséggel hozok egy új részt :) Másodszor pedig köszönöm az 500+ oldalmegjelenítést imádlak Benneteket :)